Dezső Szomory

A lexikonban a huszadik század nagy magyar íróinak novellái olvashatóak a szerelemről. A szenvedélyes, olthatatlan fiatalkori és a megnyugodott bölcs öregkori szerelemről is részletes képet kap az olvasó a szomorú és vidám történeteken keresztül. A szerzők között találjuk többek között Ady Endrét, Bíró Lajost, Bródy Sándort, Csáth Gézát, Hunyady Sándort, Juhász Gyulát, Kosztolányi Dezsőt, Nagy Endrét, Szomory Dezsőt, Szép Ernőt, Thury Zoltánt.

Évekkel ezelőtt az insbrucki levéltárban kutatván, mindenféle régi írások között egy köteg sárga papír került elém, amelyből most szabadon s inkább emlékezetből írom át itten, a következő igen különös és megható történetet: 1782 telén, néhány nappal karácsony előtt, Seibert Johanna lengenfeldi illetőségű, hajadon nőszemély éppen bement az istállóba, hogy megfejje a kedves teheneket, amikor hirtelen, valami igen kárhozatos betegség számos tünetei közben összerogyott, üvölteni kezdett és harapott.

Tudásunk és hitünk szerint Szomory Dezső A párizsi regénye a magyar irodalom egyik legértékesebb és legmaradandóbb alkotása – szerves és méltó folytatása Mikes Kelemen Törökországi levelekjének vagy Kazinczy Ferenc Fogságom naplójának, de rokonságot és szellemi kompatibilitást mutat Rousseau Vallomásokjával – amúgy Szomory egyik sokszor olvasott és idézett olvasmányával –, Kassák Lajos Egy ember életével vagy Marcel Proust nagy, a regényformát átalakító, emlékezéskiáradásával. Hiszen A párizsi regény – elvileg non fiction – a honvágy, a szeretethiány, a magány regénye, s az akkori századforduló Budapestjének és Párizsának egymásra kopírozott lírai szociográfiája, s ezenkívül, illetve csak ez, nagy költészet – prózában.

Ijedezve gondolok rá, siralmas emberi lélek szegény, mint egy elgázolt narancs a nagyvárosi aranyszemétben, drága Hódi Józsi! Csak a jó Isten tudja a dolgokat és számunkra alig van valami, aminek megfejtése volna. A feje nagy volt és szomorú bizony, az alsóbbrendűség hiányosságával, tökéletlenül kikészített és ostobán modelált, bús gyári fej, durva en gros munka, a népes külső városrészek emberműhelyeiből, hangos tenyészudvaraiból, ahol a kéj robotnak virul, a gépies szaporodás rengeteg gyümölcsözésével. Olcsó fej volt, szegény fej volt, korán kopasz, a homlok aránytalan frontjával, mint egy ócska tükör. Számos szürke és rozoga hajszálak, összetömörülve és egészen fönn a fejebúbján, mint magányos csokrok, nőttek...

Amikor keséri s. Paula bárónő, ezen az augusztusi reggelen, kinyitotta a szobája ablakát mely a kertre nyílt, napkelet irányában, ott látta maga előtt, a diófa lombjában Toronyi Elemért, egész hosszában egy selyemzsinóron. Egy percig szótlanul nézte e napfényes halottat az ágon, s erős idegzetű hölgy lévén, kis megfigyeléseket is tett, voltaképen öntudatlanul s inkább megsértődve az egészen. - De hiszen ez a zsinór a függönyökről van, dadogta.

— A legszebb nő a szárazföldön s a tengereken. Szebb annál, a mit Gainsborough föstött, szebb Burne John-nál, a rózsaszínű Watteau minden álmainál. Szép ő, szent Isten, szép, mint egy japán cseresznyefa amikor kivirágzott, szép, mint egy gyöngyházcsiga a smaragdfüvek­ ben, egy aranyalma a hajnalban, vagy a vér a narancsban. Szeretni őt! És szeretni általában. És szédülni és szenvedni is. És még sok minden, ami a gyönyör körül van. Az isteni kert!

Együtt ültenek a kerek asztal körül mindannyian, mint egy szent család: a gazdaasszony és a hársfa-utczai földszintes ház összes leányai. Forró nyár volt, az udvarban a kerek asztal, az udvarban a szent család. Csak épen két tagja hiányzott még. A nagy Margit, a szépséges, a kényeztetett, ... és az ifjak kedvencze, a kövér Dada.

Szomory Dezső a mai köztudatban elsősorban mint drámaíró él. Darabjait (pl. Györgyike, drága gyermek, Glória) ma is játsszák. Ám prózája, ezen belül is kisprózája ma is eleven. Szomory a világ beteg részét szereti festeni. Vonzódik a különlegeshez, a szertelenhez, a misztikumhoz, és mindenhez, ami - aberráció. Amilyen érzékiek s mégis érzéken túliak (mert irreálisak) Szomory alakjai, oly buja és beteg a nyelve és stílusa is. Szavai, pianissimo- és fortissimo-i leginkább a muzsika hullámaira emlékeztetnek. Írásmodora egyenesen lisztferenci - írta róla Kosztolányi Dezső.

Nem, nem gyermekirodalom ez. Még csak nem is ifjúsági. Nehéz, nagyon nehéz felnőttirodalom. A kötet valamennyi elbeszélése a halál (erőszakos, véletlen, önkéntes) körül forog. Mindegyik lehangoló. Sehol egy kapaszkodó. Mégis kézbe vesszük, kézben tartjuk, a nyomorszag ellenére, mert emberi, mélyen emberi és megérint, mélyen megérint. Mint Szomory valamennyi műve

Györgyikét, a semmi kis színinövendéket, Mikárék középső lányát meglátja a Váci utcai kávézóban a milliomos bécsi gyáros, és feleségül kéri. Györgyikét elsodorják az események, a lehetőséget megragadó szülők, a bécsi karvaly-rokonok, a váratlan luxus előnyei. Györgyike, a kis fruska választ a lobogó, naiv diákszerelem és a bécsi nagypolgári élet lehetőségei között. Györgyike nővé érik, finom, kiismerhetetlen nővé, aki körül bódult méhekként keringenek a férfiak, a szülők, a rokonok és a ... személyzet.